Paradicsomleves

Hozzávalók:

A paradicsomléhez: 680 gr üveges jó sűrű paradicsomlé,víz 

4 szál újhagyma (vöröshagymával nem lesz olyan ízes),1 db nem csípős sárga színű paprika (TV = tölteni való paprika), 1 csokor zeller zöld

2 evőkanál napraforgó olaj, 2 mokkáskanál só, 6 kiskanál kristálycukor

A rántáshoz: 3 evőkanál napraforgó olaj, 3 csapott evőkanál liszt (BL 55, vagyis sima fehér liszt), 3 dl víz 

A tésztához: 75 gr ABC tészta, 7,5 dl víz, ½ mokkáskanál só

Eszközök: vágódeszka, kis éles (nem recés) kés, egy közepes lábas, két kisebb lábas, egy kisebb és egy nagyobb fakanál, egy habverő (az a fajta kézi habverő, aminek a nyele fémből van a verő része pedig egy elnyújtott villanykörtére emlékeztet), mérőpohár, konyhai mérleg, szűrő, egy kis tálka, VILLA, mérésekhez: két evőkanál, egy kiskanál, egy mokkáskanál

Először megmossuk a paradicsomlét ízesíteni hivatott újhagymákat, paprikát és az egyben hagyott zeller csokrot. A paprikát félbe vágjuk, magjait eltávolítjuk. Először az újhagyma alján lévő gyökereket vágjuk le, az alját pedig levágjuk addig, hogy az alján ne maradjon kemény/fás rész. Szintén eltávolítjuk a zöld szár fonnyadtabb részét, így 10-15 cm-es darabokat kapunk. Ezután a vágódeszkán hosszában felnégyeljük a hagymákat, majd vékony csíkokra vágjuk. Olyan vékonyra, kb. mint a körmünk fehér vége körömvágás előtt. Ha túl vastag, akkor nagyon érződik a levesben, ha túl vékony, akkor megéghet. Vágás közben körmeink épségére persze vigyázunk. Ezután belesöpörjük a hagymát a közepes méretű lábasba, és meglocsoljuk 2 evőkanál olajjal. Az olaj mérésekor ne legyünk türelmetlenek, ne kapkodjuk: az evőkanalat a lábas fölé tarjuk és lassan csorgatjuk bele a flakonból az olajat, pont amikor megtelt, felemeljük a flakont, belezuttyantjuk az olajat a lábasba és a műveletet megismételjük. Ezután feltesszük a tűzhelyre, a közepes lángon, közepes fokozaton. Pár percig kavargatjuk, pirítjuk a hagymákat a nagyobbik fakanállal, majd felöntjük a paradicsomlével. Ezt követően azonnal fogjuk a paradicsomlé üvegét, töltünk bele meleg/langyos vizet a csapból, jól összerázzuk és a híg lét beleöntjük a lábasba. (Ezzel az üveget is elmostuk). Beletesszük a paprikát és a zellercsokrot, szárastul, madzagostul. Ízesítjük cukorral (6 kiskanál) és sóval (2 mokkáskanál). Ezután hagyjuk, hogy szép lassan összefőjenek az ízek, 20 percig marad a lángon, közben pár percenként megkavarjuk. Nem szükséges fedőt tenni rá. Most van pár perc nyugi, amit kihasználunk: megnézzük, hogy áll a meccs, kicsit pakolunk a konyhában, megcsináljuk a gyerekek esti itókáját.

A lé főzési ideje alatt megfőzzük a tésztát – mindegy mikor. Egy kisebb lábasba kimérünk 75 gr betűtésztát, felöntjük 7,5 dl vízzel és szórunk bele egy fél mokkáskanál sót (olajat nem teszünk a tészta főzővízébe!). A tészta csomagolásán látható főzési időt betartjuk, vagy annál egy kicsivel hosszabb ideig főzzük kis lángon. A betűtésztát én nem szeretem belefőzni a levesbe, és külön tárolom a hűtőben. A tészta ugyanis sok vizet elvesz a paradicsomléből és kis állás után túlontúl szétfőtt állaga lesz. Egyszer pedig úgy jártam, hogy nem győzött megfőni magában a paradicsomlében és elég ropogós (tropo al dente) volt még két nap után is. Nem érdemes kockáztatni, azt mondom, hogy inkább koszoljunk össze +2 edényt. A megfőtt tésztát a csapnál leszűrjük (a szűrőbe öntjük a mosogató fölött) és jó magyar szokással ellentétben nem mosogatjuk, nem tartjuk a hideg víz alá, egyszerűen beletesszük egy kis tálkába, amiben az asztalnál kínálni fogjuk.

Most jön a rántás, ami a kezdő szakácsok rémálma. „Zsemleszínű”, „sötét” vagy „világos”, te jó ég! Ezek meg mit jelentenek??? Hányszor dobtam ki, súroltam az odaégett edényeket, hányszor ettük nyers lisztesen a főzeléket. És ha még paprikát is ír hozzá a recept, vagy odaveti, hogy „fokhagymás rántást készítünk”, akkor már görcsbe is rándul a gyomrom. Pedig elvileg egy recept olvasása közben a nyálnak kéne összefutni a szájban, nem?

Én így készítettem tegnap a rántást és jól működött:

A leves főzési idejének kb.15. percében egy kis méretű lábasba kimértem pontosan 3 evőkanál olajat, 3 nagyon csapott evőkanál lisztet. Feltettem a kis láng takarék fokozatára. Lassan, türelmesen elkezdtem kavargatni a kisebbik fakanállal, a rántás pedig hamar kezdett sűrűsödni, szinte egy darabba összeállni. A konyhát kellemes, pirítós vagy friss kenyérre emlékeztető illat lengte be, egyes részei világosbarnává változtak. Lehúztam a tűzről és felöntöttem a 3 dl langyos vízzel. Elvileg a meleg rántást hideg vízzel kell felönteni, de nekem a langyossal jobban működött. A habverővel csomómentesre kevertem. Ekkor egy fehér, szinte íztelen, szagtalan, jellegtelen masszát kaptam. Újra lassan melegítettem, és amikor már megint elfőni látszódott belőle minden folyadék és szinte kezdett egybe összeállni, akkor lehúztam a tűzről.

A levesből kihalásztam a zellercsokrot és a paprika darabokat, majd a rántást belekavartam a levesembe. Gyors mozdulatokkal csomómentesre kavartam a habverővel. Ezután 2-3 perc kavargatás után lekapcsoltam a gázt. Megkóstoltam (vigyázz, forró!) és picit tovább sóztam, cukroztam a kész levesemet.

Fontos, hogy legyen a kezünk ügyében egy arra alkalmas eszköz, amivel a forró levesből gyorsan kiemelhető a forró paprika és a zellercsokor és legalább egy mosatlan tényár, amire letesszük, és nem csepegtetjük össze a tűzhely és a kuka közti útvonalat. Először a fakanállal próbálkoztam, majd egy kiskanállal, végül rájöttem, hogy erre a bonyolult műveletre legalkalmasabb a villa. Addigra már az egyik paprika a földre toccsant, így lett belőle FTV = feltörölni való paprika. Ekkor határoztam el, hogy villát mindenképpen beleírom a receptbe :)