A recepteket azoknak írom, akik (még) nem tanultak (meg)
főzni. Akiket nem tanítottak meg, nem mutatta meg senki a fortélyokat,
fogásokat, nem jártak szakácsiskolába. Akik a hajukat tépik az olyan
kifejezésektől, mint a „fehéredésig”, „annyi lisztet, amennyit felvesz”,
„aranysárgára pirítjuk” vagy „amíg el nem főtte a levét”. Hiányzik egy jó
weboldal, egy fórum vagy egy szakácskönyv azoknak, akik „tökkezdők”. A Nullás
szintről indulóknak – mint én.
Folyamatosan gyakorolok, olvasok, ismerkedem – főzéssel,
ízekkel, ételekkel, alapanyagokkal, receptekkel. Megpróbálok megfőzni vagy
megsütni valamit, aztán megírom a saját receptemet a „tökkezdőknek”. Lépésről
lépésre, minden egyes fázist, eszközt és mozdulatot körülírva. Felhívva a figyelmet
a veszélyekre és buktatókra. Közzéteszem és bízom benne, hogy az olvasóknak már
elsőre is meglesz a sikerélmény. Következő alkalommal pedig már bárki a maga
ízlésre formálhatja az ételt, továbbgondolhatja vagy egyszerűsítheti.
A receptjeim szájba rágósak, terjengősek lesznek. A
megfogalmazással senkit nem szeretnék megsérteni, nem nézek senkit ostobának
vagy kétbalkezesnek, netán fantáziátlannak. Ha haladó szakács vagy, akkor szerintem
ne az én receptjeimet nézegesd, mert sokkal hosszabbak, mint egy átlagos recept
és elmegy a kedved a főzéstől, mire végigolvasod. A blog írással pont ennek az
ellenkezőjét szeretném elérni.
Írni fogok a főzéshez kapcsolódó élményekről is. Emberekről,
akik szemléletformáló hatással voltak rám vagy egy-egy mondatuk ott cseng a
fülemben főzés közben. Remélem, hogy másokat is megérintenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése