Komatál akció

avagy a csirke combik és a színes zöldségek története

Bő egy éve járunk a kislányokkal egy katolikus baba-mama klubba a közeli plébánia kertjébe. Játszunk, barátkozunk, beszélgetünk, mindhármunknak jó kis kikapcsolódás. Ebben a klubban szokás, hogy az oda járó anyukák segítik egymást egy új kisbaba születésekor. A kismama kérésére megszervezik egymás közt, hogy a szülést követő időszakban mikor ki főz és visz ebédet az újdonsült anyukának, esetleg az apukának és nagytesó(k)nak. Nagyon szép szokás és kedves gesztus. Elsősorban nem arról szól, hogy nehogy éhezzen a család. Természetesen minden gyakorlott anyuka meg tudná oldani a főzést akár már az elején is, vagy jutányos áron rendelhetne napi menüt számtalan házhoz is szállító cégtől. Szívvel-lélekkel főzni jó, az így készült ebédet jobban esik fogyasztani. Ez a gesztus a barátságról szól, egy régi hagyomány ápolásáról és tovább örökítéséről a következő generáció számára. Egy kétmilliós nagyvárosban, ahol minden rohan, az életünk egy része magától értetődően on-line zajlik, jól esik bele kapaszkodni ebbe a régi, több száz éves és nagyon is emberi intézménybe. A klubban a tagok persze időnként cserélődnek, és lehet, hogy akitől én kaptam, annak én már nem fogok tudni viszonozni, és akinek én főzök, az majd egy következő évben segít ki egy másik családot. Nekem is jól esett Róza születésekor egy tál zöldbab leves és túrógombóc. Akkora adagot kaptunk, hogy két ebédre is jutott belőle, így felszabadult két délelőttöm. Idén én is jelentkeztem egyszer komatál készítésre, szívet melengető élményeim voltak ezzel kapcsolatban. Meg is írtam a baba klub levelező listájára abban reménykedve, hogy további bátor jelentkezők is akadnak a beszámolóm hatására. Íme:

„Szerencsére januárban egészségesek voltak a lányaim, Róza is átalussza az éjszakákat, már nem szoptatok és kezdem visszanyerni a régi formámat. Gondoltam hát, itt az ideje viszonozni a baba-mama klubtól kapott sok-sok örömet és támogatást. Jelentkeztem komatál készítésre!!! (Ez azért nagy dolog, mert nem igazán szeretek főzni és csak kb. bő egy éve főzök rendszeresen itthon.) Nagyon vártam, hogy végre rám kerüljön a sor. Gondosan megterveztem a menüt, egy sokszor főzött kipróbált sütőtök krémleves és sült csirkecomb párolt répával, céklával és krumplival. Ezek egyike sem puffaszt, a három párolt zöldség pedig jól mutat a tányéron - egyben színterápia is a szülés utánra a kismamának :) Csak hétfői napra mertem feliratkozni, mert féltem, hogy ha hét közben délelőtt egyedül leszek a lányokkal, akkor nem tudok úgy odafigyelni, nem készülök el időben, ideges leszek, odaégetem, elfűszerezem  stb. Így a főzést vasárnap estére időzítettem. Szombat este elmentem bevásárolni. Legnagyobb sajnálatomra épp csirkecomb akciót tartott az Interspar, már messziről a képembe ordított az akciót hirdető óriásplakát.  Ajjajj… a félelmem beigazolódott, a gyanúsan akciós árért gyakorlatilag csak miniatűr combokat árultak. Jó mérges lettem, mert másik boltba már nem akartam átmenni, de ilyen mini csirkecombokat nem lehet komatálba küldeni, kérem szépen! A pultnál szerencsémre készségesen megmutatták, hogy melyik ládában találom az előre csomagolt tanyasi csirkecombokat. Hurrá! Guszta is, friss is, csak kevéske... Az utolsó tálcákat hoztam el. Azért jutott mindenkinek egy-egy combi, és Luca ebének is maradt hétfőre. Vasárnap este Rózát az Apukájára bíztam, Lucát pedig bevontam a konyhai rejtelmekbe. Először is elmeséltem neki, hogy Móniéknál baba született. Móniék közzétettek a babáról egy sor fotót, amit közösen megnéztük a laptopon. Elmondtam, hogy a kicsi baba szopizik, és van két nagyobb testvére is, Móninak nagyon sok a dolga. Elmeséltem, hogy az Apukának, Móninak és a kis Barninak (akivel ő is szokott játszani a templomkertben) küldjük az ebédet. Aztán irány a konyha! Luca sok feladatot kapott, így csak kicsit hátráltatott és remek közös élményünk volt. Luca mosta a zöldségeket, olajozta a húst, fűszerezett, figyelt, magyarázott, szárazra törölte a répákat stb... Nagyon élveztük és biztos vagyok benne, hogy megértette a dolog lényegét :) Végezetül kerestem egy mókás hóemberes képeslapot, amire írtunk és rajzoltunk, borítékba tettük. Elmondtam Lucának, hogy Móni férje fog jönni hozzánk reggel, csöngetni fog és odaadjuk neki azt, amit készítettünk, ő pedig átadhatja a képeslapot. Így reggel Luca nem ijedt meg a vendég érkezésekor, és a kis Barninak adta oda a képeslapot. Nagyon jó érzés volt, hogy Móni küldött egy köszi smst és megírta, hogy ízlett nekik az ebéd. Olyan jó volt ezt tervezgetni, együtt főzni és egész nap egy kicsit izgulni, hogy vajon tényleg jól sikerült-e... Köszönöm az élményt, remélem, hogy kedvet csináltam hozzá másoknak is. Én még egyszer biztosan fogok küldeni Móninak komatálat!”

Jó lenne, ha a komatálazás minél több közösségben újra elterjedne. Nem csak a szüléskor hasznos egy tál szeretettel készített és házhoz vitt ebéd, hanem pl.: influenza idején, vizsgaidőszakban, vagy egy idős szomszédnak télvíz idején, szakítás után, vagy éppen lakásfelújításkor. Szerintem még soha senki nem sértődött meg azon a kérdésen, hogy „Komám, vihetek-e neked ebédet holnap? Látom, hogy nagyon beteg/elkeseredett/magányos/tetőtől-talpig tapétaragasztós vagy…”

(A komatál második fogását közzéteszem hamarosan - amint ismét elkészítem, és mindent pontosan lejegyzek közben.)